klt Én hordozhatóra tervezés esetén mindig készítek GPT-re egy 1 MB-os formázatlan partíciót bios_grub zászlóval, mert volt már néhány hisztis gép, amin így lett csak sikeres a telepítés.
Ez az egy MB nem hiányzik soha, zavarni meg nem zavar senkit.
Az a „baj”, hogy a kérdező mindent az automatizmussal csinál, márpedig az például legacy telepítés esetén is erőlteti a EFI System partíciót, ha nincs még reklamál is érte, pedig ócskavason nélküle, csak a hagyományos akár egyetlen rendszerpartícióval, szerintem biztosabban bootol a rendszer.
A Debian automatizmusa újabban készít swap partíciót, az Ubuntu és a Mint tudtommal swapfájlt. De ha kézzel telepítem a Debiant, akkor emlékeim szerint egyik sincs.
Szóval szerintem a hordozhatóság és az automatizmus között hamar feszül egy kis ellentét, ha hordozhatót szeretnél, akkor érdemes kézzel minél több mindent beállítani, olyan körülményt teremteni, hogy a rendszerbetöltő biztos oda kerüljön, ahová kerülnie kellene.
A minimum, hogy biztos kéz hiányában a telepítés idejére csak a telepítésben résztvevő lemez és telepítőmédia legyen csatlakoztatva a géphez, de láttunk már olyat, hogy ilyenkor is sikerült a GRUB-ot a telepítő-pendrive-ra tenni.
Itt az ördög biztos a részletekben bújik meg, de azokból semmit nem kapunk. Automatán telepítek UEFI-ben, eddig jó volt, most meg nem és kész.
A 12.6 még jó volt. – Miért nem teszed fel azt? – Nincs már meg.
Mi a különbség a működő és a számodra rosszul működő rendszerek között? – A jól működő rendszerek már nincsenek meg.
Van valami hibaüzenet? – Több is, de semmi érdemit nem árulok el róluk, használhatatlanok és kész.
Így nehéz.
